A tömegpusztító fegyverektől a CBRN-eszközökig

A tömegpusztító fegyvereket és esetleges használatukat az egyes történelmi periódusokban eltérő módon ítélték meg a katonai teoretikusok. A nagy háború frontjain már széles körben alkalmazták a vegyi fegyvereket, amelyek hatalmas pusztítást okoztak, s ez arra sarkallta a nagyhatalmakat, hogy – a nemzetközi közvélemény tiltakozása ellenére – a következő háborúra készülve újabb és még hatékonyabb mérgező harcanyagokat fejlesszenek ki. A II. világháború technológiai-tudományos eredményei alapjaiban változtatták meg a korábbi harceljárásokat: megjelentek a nukleáris fegyverek a katonai eszköztárban. Ugyan a Nagaszakit és Hirosimát sújtó atomcsapások óriási felháborodást váltottak ki, a hidegháborús éveket a katonai célú nukleáris kutatások felgyorsulása és a fegyverkezési verseny jellemezte. Az atomfegyver jelentősége a bipoláris világrend felbomlását követő évtizedekben sem csökkent, sőt, szerepe egyre nagyobb lett a biztonság fenntartásában és a kölcsönös elrettentésben.
A könyv célja, hogy megvilágítsa a tömegpusztító fegyverek biztonsági kockázatait és az úgynevezett CBRN-eszközök jelentette kihívásokat, s hogy összefoglalóan bemutassa, milyen katonai és egyéb válaszlépések adhatók háborús, illetve harctéri bevetésük esetén.