A biometrikus adatokat tartalmazó úti és személyazonosító okmányok biztonságnövelő hatása a határ-, illetve közbiztonság alakulására

A mindennapi életünket szinte behálózzák azon rendszerek és alkalmazások, amelyek az egyedi biometrikus adataink „felhasználásával” kétséget kizáró és egyértelmű azonosításunkat célozzák meg úgy, hogy ez a folyamat lehetőleg időveszteség nélkül valósulhasson meg. A biometrikus adatok rendészeti célú személyazonosítás érdekében történő alkalmazása – kiemelten a schengeni külső határokon a határforgalom ellenőrzésében – még csak évtizedes múltra tekint vissza. A könyv kuriózumát az adja, hogy itt definiáljuk először a rendészeti személyazonosítást, amely figyelembe veszi a felhasznált biometrikus adatok vonatkozásában megalkotott/meghatározott eszköz­ és módszerspecifikus követelményrendszert is. A biometrikus adatok nem mindegyike alkalmas a rendészeti célú személyazonosításra, mivel nem lehetséges ezeket – többek között – az eltérő ellenőrzési környezetben és az azonnali válasz biztosításával alkalmazni. Minden biometrikus adaton alapuló személyazonosításnak megvan a biztonság növelésében betöltött helye és szerepe.