A kézírásvizsgálat mint a személyazonosítás eszköze

Rohanó világunk és kommunikációéhségünk következménye, hogy egyre kevesebb időt fordítunk egy-egy jól átgondolt és megfogalmazott üzenet megírására. Joggal merül fel tehát a kérdés: a klasszikus értelemben vett kézírásnak van-e még egyáltalán szerepe a mindennapi gondolatközlés folyamatában? Meddig van még létjogosultsága a kézzel írásnak? A monográfia szempontjából pedig felvetődik a kérdés: van-e értelme olyan problémafelvetésekkel foglalkozni, amelyek területe „kihalásra van ítélve”? Válaszolva a feltett kérdésre: az összbűnözés tekintetében jelenleg is kiemelkedően magas azoknak a bűncselekményeknek a száma, amelyek nyomozása során különböző iratok, írások szakértői vizsgálatára kerül sor. A kézírás a mindennapi életben még jó ideig fontos szerepet fog játszani. A monográfiának nem célja, hogy a kézírásokhoz köthető vizsgálati lehetőségek széles tárházát kimerítően bemutassa. Inkább arra igyekszik rámutatni, hogy a technikai írás térnyerése ellenére még jelenleg is van létjogosultsága az igazságügyi írásszakértői tevékenységnek, egy adott grafikai produktum kézeredetének megállapítása mind a büntetőeljárási, közigazgatási, mind a polgári eljárásjogi területeken nagy jelentőségű lehet.