A caritastól a fogvatartotti reintegrációig

Monográfiánk egy olyan büntetéstörténeti alapú dolgozat, amely alapvetően a bebörtönzöttek/fogvatartottak büntetésének végrehajtása során alkalmazott segítő – jobbító – nevelő, majd reszocializációs cél megjelenését, alakulását és fejlődését vizsgálja a napjainkban jelentkező reintegrációs törekvések bevezetéséig. Időben több ezer év spontán, majdszervezett gyakorlatát mutatjuk be, térben pedig elsősorban Európára, az Amerikai Egyesült Államokra és Magyarországra összpontosítunk. A kötet kriminálpedagógiai irányultságú, ennek megfelelően arra kívánunk rámutatni, hogy a szabadságvesztéssel büntetett elítéltek segítésének, nevelésének, reintegrációjának egy merőben új szakasza csak akkor kezdődhet el, amikor már nem róluk, hanem velük döntenek, és közösen dolgoznak a célok eléréséért. A hatalom innen kezdve nem „megjavítja”, vagy „megneveli” őket, hanem lehetőséget kínál számukra, hogy bekapcsolódjanak egy olyan konstruktív folyamatba, amely a büntetését töltő személy és a társadalom érdekeit egyszerre szolgálja.