Az Európai Unió külkapcsolati rendszere és eszközei

Molnár Anna könyve mindenekelőtt azt szeretné bemutatni,hogy – a szó hagyományos értelmében – létezik-e valódi európai uniós külpolitika, vagy csupán az Európai Unió körül kialakult sajátos külkapcsolati és külügyi eszközrendszerről beszélhetünk-e. Köztudott, hogy az 1957-es római szerződésben a „külpolitika” szó elő sem fordult, azonban NyugatEurópa hat országának közös vállalkozása azonnal a nemzetközi élet új szereplőjét hívta életre. Egyrészt napjainkban láthatjuk, hogy az EU-nak nincs sem hagyományos értelemben vett, az államok szuverenitásával szorosan összefüggő külpolitikája, sem pedig olyan közös külpolitikája, amely hasonlítana az Európai Bizottsághoz rendelt kizárólagos vagy legalább megosztott hatáskörbe tartozó politikákhoz (például a közös kereskedelempolitikához). Másfelől pedig napjainkra egy ténylegesen működő mechanizmus alakult ki: jelentős méretű brüsszeli apparátus foglalkozik külpolitikai jellegű kérdésekkel, intézményes és költségvetési háttérrel. Harmadrészt az Európai Unió léte és működése olyan szakpolitikák sorát termelte ki, amelyek különböző módon és formában átfedést mutatnak a külpolitika területeivel, illetve hatásuk révén reagálásra késztetnek külső szereplőket.