A határőrizet története

Az államok kialakulása óta az államhatároknak, amelyek az államok felségterületét egymástól elválasztották, elválasztják, meghatározó, védő szerepük volt évszázado­kon át. A 19. században a modern fegyverzet, főleg a tüzérség megjelenésével, majd a 20. században a légierő és a rakéták hadrendbe állításával a korábban erős védelmet nyújtó, természetes jellegű határok (folyók, hegygerincek) elvesztették fizikai védelmi szerepüket. Ezzel együtt – az államok nemzetközi kapcsolatrendszerének fejlődése következtében – az államhatárok politikai, közigazgatási jelentősége felértékelődött.
Az 1990-es években Európában a határok szerepe átértékelődött, és az EU (Schen­gen) bővülésével létrejött térségben a belső határok bárhol és bármikor átléphetővé váltak a tagállamok területén jogosan tartózkodók számára, míg a külső határokon az őrizetet és a kijelölt helyeken való áthaladást szigorúbb követelmények elé állították.
Ezzel párhuzamosan Magyarországon a szocialista évek alatt tabuként kezelt államhatárok, főleg a Trianont követő időszak kutatása szabaddá vált, ennek ered­ményeként folyamatosan születtek a magyar határok történetével kapcsolatos művek.
E könyv nem a szokványos történeti korszakok szerint mutatja be hazánk határ­történetét, hanem a magyar államhatárok szempontjából kiemelkedő korszakok, így többek között a gyepűk, a végvárak, a katonai határőrvidékek, a dualizmus kora, Trianon és a második világháború szerint tagoltan.

A könyv elektronikus formában ingyenesen elérhető a Ludovika Open Access és a Közszolgálati Tudásportál felületeken.