A katonai erények szükséges feltételét alkotják a katonai feladatok sikeres teljesítésének, ezért nélkülözhetetlen részét képezik a katonákkal szemben támasztott elvárásoknak. Az egy-egy korszakra jellemző katonai erények mindig képet nyújtanak arról, hogy a társadalom mit vár el a katonáktól, így az adott kultúra katonai etikai gondolkodásáról is. A kor tágabb filozófiai, politikaelméleti, társadalmi, hadtechnikai és egyéb változásaival az erények is változnak. Ez részben azt jelenti, hogy egy erénynek egy bizonyos időszakban kiemelkedő jelentősége lehet, és minden más erényt arra hivatkoz

Kibertámadás – egyre többször hallani, de kevesen tudják, mit is jelent valójában. A legtöbb esetben anyagi haszonszerzés hajtja az elkövetőket, amivel leggyakrabban találkozunk tehát, az a kiberbűnözés.
Gyakran hallani viszont az információszerzési célú támadásokról, a kiberkémkedésről is. Ha ezt állami szereplő hajtja végre, a cselekmény nemzetközi jogi megítélése szürke zónába tartozik, máskor valamilyen katonai szervezethez kötődik.
Ritkán, de ugyancsak találkozhatunk hacktivista és kiberterrorista cselekedetekkel, amikor a csoport célja valamilyen politikai ideológia terjes

„A katonai szakírók, akik dicsérik a múltbeli eseményeket, amelyeknek nem is voltak részesei, és szidják a jelent, amelyet nem is ismernek rendesen, leginkább a hadművészet tárgyában képesek kitalálni szörnyszülött gondolatokat. Ennek leginkább az az oka, hogy a hadművészetről mélyreható tapasztalat és sok éves gyakorlat nélkül nem lehet érdemben szólni.” – figyelmeztette a hadtudomány művelőit Giorgio Basta (1550–1607) itáliai születésű császári hadvezér, diplomata, hadtudományi szakíró mintegy 400 évvel ezelőtt.
Bő fél évszázados katonai pályafutása során harcolt Németalföldön, Fran

Az Észak-Erdélyt 1944 szeptember–októberében elfoglaló szovjet katonai alakulatok mintegy húszezer magyar civilt hurcoltak el a Szovjetunióba többéves kényszermunkára. A foglyul ejtett emberek közel harmada nem élte túl az évekig tartó fogságot. Az Erdély társadalmára sokkszerűen ható 1944-es elhurcolásokról és azok utóhatásairól hosszú éveken át hallgatni kellett. A történtek a kommunizmus évtizedeiben tabutémának számítottak, így kutatásuk csak a közelmúltban vált lehetségessé. A könyv célja éppen ezért az, hogy a kényszerű hallgatás következményei, a felejtés és a közöny ellen küzdve meg

Korunk legnagyobb horderejű kérdése már nem az, mikor talál kihívóra az Amerikai Egyesült Államok, hiszen Kína mindenki számára jól láthatóan felnőtt e szerephez. Sokkal inkább az, miként alakul a két óriás versengése.
A II. világháború óta Amerika által megszabott nemzetközi rend szabályai megváltozni látszanak, de korántsem elkerülhetetlen, hogy Kína az USA fölé kerekedjen. Utóbbi nukleáris szuperhatalomként még mindig dominál, és bár vezető szerepét, az általa terjesztett „liberális világrend” megkérdőjelezhetetlenségét egyre többen vonják kétségbe, még mindig Amerikáé a legnagyobb

Dél-Ázsia a világ nagyon különleges térsége. Amellett, hogy minden előrejelzés szerint egyre nagyobb gazdasági, népesedési és katonai súlya lesz a 21. század előttünk álló évtizedeiben, belső társadalmi feszültségek, sőt akár államközi konfliktusok terhelhetik majd népeinek életét. Központi elhelyezkedésű országának, Indiának felemelkedésével pedig a globális hatalmi játszmák főszereplője lett.
Ez a könyv azt az utat ismerteti meg olvasójával, amelyet Dél-Ázsia nyolc országa, Afganisztán, Pakisztán, India, Nepál, Bhután, Banglades, Srí Lanka és a Maldív-szigetek tett meg a poszthidegh