A közgazdaságtan régi és új axiómái I.

A munka a közgazdaságtan top tíz kategóriájának egyike. A munkafolyamatokban, a munkaszervezésben vagy a bérezésben óriási változások történtek az indusztrializáció korszakától kezdve, de mindez semmi ahhoz képest, ami előttünk áll. A következő évtizedek bizonyosan a munka forradalmát hozzák. A gazdaságelméletben a munka és a béraxióma eközben stabilan tartja magát. A közgazdaságtan a dolgozót ma is erőforrásként, a munkát áldozatként értelmezi. A munkabér egyfelől költség, másfelől a határtermelékenység bázisán értelmezett ellenérték, a munkatermelékenység pedig az üzleti és a közszférában is elsődleges prioritássá vált. Csakhogy a felnövő munkavállalói generációk és az újabb munkafajták egyre nehezebben simíthatók a modellekbe, a munkabérek elméleti alapja csikorog. Sötét korszak ideológiáját idézi, mégis terjed a gondolat, hogy a munkát a jövedelemtől el is kellene választani. A nagy paradigmaváltás küszöbön áll, előtte azonban érdemes áttekinteni a témában évezredek alatt felhalmozott elmélettörténeti tudást. Hasznos inspirációt adhatnak a világvallások nézetei, régi korok bölcsei és modern filozófusok munka- és bértanai is. E kötet igyekszik e felhalmozott tudástömeg felvillantásával tágítani a munkához kapcsolódó elméleti perspektívát. Lelkünk rajta, mit hasznosítunk mindezekből a most alakuló új gazdaságelméletben.