A magyar börtönügy kodifikációs csomópontjai
2.096 Ft
„Carcer mala mansio!”, a börtön nem kellemes lakóhely. Ez a kijelentés szorosan összefügg azzal a paradigmával, amelynek kereteit a büntetés rigid célja és a humanitárius elvek között alakítja a jogalkotó, törekedve arra, hogy a kényes egyensúlyt megtalálja az amúgy is szűk mezsgyén. Amennyiben a börtönökre mint a kriminalitásra való társadalmi visszahatás szükségképpeni intézményeire tekintünk, szembesülünk azzal, hogy az ott zajló jelenségeket elsősorban a tételes jogszabályok értelmezésével van lehetőségünk megismerni. Nyilvánvaló, hogy a börtönügyhöz kapcsolódó jogalkotási folyamatok elsősorban a büntető törvénykönyvek tükrében jelennek meg. Monográfiámban ebből az alapvetésből kiindulva mutatom be azt a számomra releváns, több mint 200 éves történeti-jogi kodifikációs ívet, amelynek eredményei vagy éppen kudarcai a magyar börtönügy arculatát, illetve a büntetés-végrehajtási jogot formálták. A fejlődés egyes állomásainak fő üzeneteit és ezek rendszerét megértve válik világossá, hogy a büntetés-végrehajtási jog napjainkra kilépett saját korlátai közül, és határozottan közvetíti az igazságszolgáltatás szintézisének igényét. Mindez alapjaiban meghatározza a honi börtönügy fejlődésének további irányait és jótékonyan befolyásolja társadalmi fontosságának további elismerését is, amelyet a szakma- és jogpolitika elkötelezetten támogat. Mindezt jól reprezentálja az európai normákhoz egyre jobban közelítő magyar szabályozás, megerősítve, hogy: a büntetés-végrehajtási jog érték- és eszközrendszere nem uralja, hanem szolgálja az embert.
Készleten