A politikai irodalom Magyarországon 1825-ig

Ballagi Géza 1851. május 3-án született Szarvason. A sárospataki jogakadémián tanított politikai tudományokat nyilvános és rendes tanárként, egészen 1902-ig. A politikai irodalom Magyarországon 1825-ig című monográfiáját az Akadémia azzal honorálta, hogy 1888-ban levelező tagjává választotta. A magyar történetírásban betöltött jelentős
szerepét mindenekelőtt a „hosszú” 18. századdal és a reformkorral foglalkozó történészek számára máig alapvető kézikönyvként szolgáló monumentális szintéziseinek és közleményeinek köszönheti. Ezeket a modern történetírás sem csupán a korszak és a téma vonatkozó szakirodalmának kötelező felsorolásaiban említi, hanem élő alapszövegekként hivatkozik rájuk. Nem is tehetne másként, hiszen a későbbi történetírás – újabb alapkutatások híján – máig nagyjából annyit lát be a II. József halálát követő évek egymással vitatkozó pamfletjeinek horizontjából, amennyit Ballagi munkája – különös tekintettel az 1790-es évek legelejének röpirataira és országgyűlési csatározásaira vonatkozó terjedelmes fejezeteire – lehetővé tesz.