Autentikus jogelmélet

A könyv címében szereplő “autentikus” jelző szerepeltetésével a szerző azt a törekvését szerette volna jelezni, hogy az elemzéseibe folyamatosan bevonta a jogtörténeti és jogági elméleti kérdéseket, illetve az ezekre vonatkozó szakirodalmat is. Ezzel a módszerrel szakítani akart azzal a jogelmélet-felfogással, mely a jogtörténet és a tételes jogtudományok kutatásától elszakadva mintegy a “jog tetején állva” figyeli meg csak a jogot, és így véli elemezhetőnek a jog fogalmát, a jogforrások, a jogdogmatika, jogértelmezés, a jogérvényesség stb. fogalmait. Ez az elvékonyított jogelmélet-felfogás a szovjet korszak évtizedei alatt alakult ki az 1940-es évek végére, és mivel ez már két jogászgeneráció élete alatt irányította a jog tudásának átadását, a nagy jogterületek, a magánjog és a büntetőjog elméletképzését is vészesen lerontotta. A szerző megítélése szerint a valamikori nagy magánjog-elméleti és büntetőjog-elméleti szintéziseket tartalmazó művek hiánya a mai hazai jogirodalomban az általános jogelmélet félévszázados leromlásából is fakadt, és e művével az ebből való kilábaláshoz is hozzá kívánt járulni.