„A közigazgatás-tudomány oktatásának jó évszázada a legérzékenyebb és mindmáig megnyugtatóan meg nem oldott problémája a különös rész oktatása.” – írta Szamel Lajos, pécsi jogászprofesszor, a hazai közigazgatás-tudomány egyik kimagasló művelője 1992-ben. A nehézséget elsősorban abban látta, hogy a közigazgatási jog különös részének anyaga „mérhetetlenül hatalmas” és erősen változékony.
Két évtizeddel később Ivancsics Imre tanszékvezető – osztva elődjének megállapítását – hozzátette, hogy a különös rész tananyag íróinak munkáját számos körülmény nehezíti, amelyek közül az ágazati politikák kidolgozatlanságát és instabilitását emelte ki.
E mű szerzői a munka megírása során – Szamel és Ivancsics nyomdokain haladva – mindvégig arra törekedtek, hogy a fenti nehézségek ellenére a magyar közigazgatási jog különös részének egyes kiemelt témaköreit a hatályos joganyag alapján a joghallgatók számára szisztematikusan feldolgozzák, elősegítve ezzel az azonos című tantárgy oktatását és a tananyag elsajátítását.